Kedves ...,

Nem gondolod, hogy mar ideje volna végre elengedni?! Mar egy jó ideje..., és hagyj beken, mar nagyon régóta idegesít, érzem, h meg mindig kötődsz. Ezt már nem is tudom minek nevezni, de azt biztosra tudom, h nincs rád szükségem, és azt is tudom, h nem hozzám való vagy. Soha nem is találtunk, és tudod azt érzem, h etettél néha. Egyszerűen engedj el...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.