Már nagyon régóta nem sírtam és nem szomorkodtam. Mondjuk nem is volt időm. De sajnos ennek is eljött az ideje...:(( ki kell sírja az ember magát, h ha ugy érzi h megkönnyebbül. Ma este azért sírok, mert összevesztem az 1k legjobb barátnőmmel, aki megváltozott. Még sem kérdezi, h h vagyok? vagy egyáltalán, h élek e? Ma pedig az volt a baj, h nem csináltam azt amit szeretett volna, pontosabban szerettek volna a barátjával. hát sajnálom nem tehetek mindenki kedvére, hisz ő sem jár az én kedvemben, sőt nem érdekli az, h mi van velem. Ha esetleg kórházba kerülnék akko biztosan érdekelné, de most nem:(( Tudjátok milyen az amikor szükséged volna vlkire és az a személy neked hátat fordít? hát ha lehet akko inkább ne tapasztaljátok meg, mert iszonyatul fáj. A másik dolog, h 1pár emberke úgy viselkedik velem, mintha nem is léteznék.Levegő vagyok. A barátaim kezdenek hátat forditani nekem. Volt pár vitám az utóbbi héten. Ez így nem jó. Nem akarok emiatt magamba zárkózni. Most már túl sok mindent nyomok el magamban és túl sok mindenről nem veszek tudomást, pedig pár dolgot jo volna megbeszélni és jó volna tudni ezeknek az okát.Nem értem mi van?Miért történik mindez?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.