Zenét hallgatok, és közben rad gondolok. Hm...milyen furcsa ez az egész...milyen furcsa ez a kapcsolat köztünk. Nem akarjuk megszakítani ezt, ami köztünk van, de viszont mar nagyon nyomasztó ez a kapcsolat. Mondhatni barátságnak, haverkodásnak, de viszont te is és én is tudom, h ez mennyire kényelmetlen egy helyzet. Mennyire nem megy ez. Régebb, ami előtt összejöttünk volna, akkor mindent eltudtunk beszélni, röhögtünk, játszódtunk, hülyültünk s minden. De a szakításunk után, ez nem megy. Csak veszekedünk, vitázunk, én folyamatosan megsértelek, néha te is. De még mindig nagyon kötődünk egymáshoz, de viszont a kapcsolatunk egyszerűen pocsék. Te folyamatosan szomorú vagy, persze megértelek, csak tudod, h milyen szar így látni téged, ez átragadt rám is. Nem szeretem, nem akarok szomorú lenni én is, túl rövid az élet ahhoz, h sokat szomorkodjak. Nem akarok, h az én életem is erről szóljon. El kell engedj engem, és szerintem jobb volna, ha kevesebbet beszélgetnénk, s vlhgy megoldanánk ezt a problémát, mert ez így nem jó. Újra azt a barátságot akarom mint fél évvel ezelőtt, újra kacagni akarod, de veled. Röhögjünk mindenen, mindenkin, csúfoljuk ki egymást. Ne kötekedjünk, ne legyünk ilyenek. Kérlek. Nem bírom ezt a kapcsolatot így, nem jó ez így.Változtatni kell!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.