Sziasztok,

Hát újra itt, már egy hónapja itthon vagyok, és sokat terveztem h írok, de nem jött. Higyjétek el, h sok élményem volt, és sok gondom is, persze ezek mindig minden dolog mellé társulnak. Kezdjük hát az elejétől... volt 3hetes gyakorlatom a kórházban. Tudnék róla rosszat és jót is írni, de úgy döntöttem, h csak azt írom le, ami megfogott vagy talán ami lényeges volt számomra. Eléggé fura érzéseket váltott ki belőlem, rájöttem h ez a való élet, h muszáj felnőni, vagyis én azt érzem, h kezdek de még rengeteg dolgot kell megtanulnom, amig felnőtté válok. Még egy gyerek vagyok sok szempontból, mondjuk már az agyam rég felnőtt, de én még hozzá nem. Milyen fura..... Mindig menedéket keresek magamnak, aki legtöbbször egy személy, csak egy csendes szoba. Annyira nem vagyok még önálló, annyira törekszem és olyan sokszor seggre esem. Még túl kicsi vagyok ehhez a világhoz, annyi minden jár az eszemben, annyi mindenről írnék...
Tudjátok sokszor elgondolkoztam, h milyen jó volna elmenni egy pszichológushoz. Kíváncsi vagyok, h mit mondana rólam, és h mit mondana ezekről a gondolatokról, érzésekről amelyek így bennem kavarognak! Majd talán egyszer... Továbbá sok embert ismertem meg  a kórházban, és rájöttem h nagyon szeretem, szeretek ott lenni. Na jó persze voltak nagyon rossz napok, amikor szívem szerint elfúttam volna, ott hagytam volna az egészet, de muszáj volt maradni. Láttam, h egyes emberek mennyire küzdenek az életükért, de láttam olyat is, akik csak ugy eldobjak maguktól, vagyis szebben kifejezve nem akartak harcolni, nem érdekelte semmi, neki mar mind1  volt, ahogy egy ember mondta. De az orvosok megvetendőek egy- egy szempontból, hisz néhány pácienssel úgy bántak mint nem tudom mivel....tehát egy kicsit büszkének mondanám okét, talán egyeseknek fejükbe szállt a dicsőség. Rossz szemmel néztem ezeket, és ilyenkor csak az járt az eszemben, h remélem és majd észreveszem magam és nem válok ilyen emberré.

Nemsokára itt van a pótszesszió, most csak arra tudok gondolni...félek, muszáj megcsinálnom a 2 elmaradt vizsgám, hisz nem akarok újra tandíjason lenni...most már nincs aki szponzoráljon. Tudom, h még van 1 hónap, de akkor is amíg nem leszek itthon sok minden fog történni nélkülem..:( Nem akarok lemaradni....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.