Az utóbbi időben nagyon szar a kedvem.Ennek a szomorúságnak van is oka, mégpedig egy srác,nevezzük L.-nek,aki baromira bejön nekem. 1hete úgy láttam, h én is bejövök neki, de most már nem tudom...elbizonytalanodtam.Talán túlságosan is beleéltem magam abba, h összejövünk. Most már nem is tudok reménykedni. Csak rá gondolok, és arra, h ha együtt lennénk, akkor...Nah de nem most csak egyedül vagyok, szinglizek. Közben minden nap másokat látok csókolózni és látom, h mennyire boldogok. Én is ezt akarom!Én is boldog akarok lenni!De L. csak te tudsz most boldoggá tenni!Miért nem lépsz?Mi történt?Nem baj nah...kilábalok ebből a szomorúságból is.Majd jön más, de csak most te kellesz nekem L. Úgy is már megszoktam, h állandóan színészkedem mások előtt, teszem azt, h milyen jó a kedvem, pedig csak sírni akarok,s belül a szivem, lelkem vérzik. S elakarom mondani a bánatom, és azt akarom, h együtt érezzenek velem.Nah de nem akarom elrontani mások kedvét, és nem akarom azt, h sajnáljanak és nem akarok untatni senkit, nem akarom másokat terhelni. Jobb ha csak ide leírom, már ez is 1kicsi megkönnyebbülés nekem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.