Az utóbbi időben nagyon szar a kedvem.Ennek a szomorúságnak van is oka, mégpedig egy srác,nevezzük L.-nek,aki baromira bejön nekem. 1hete úgy láttam, h én is bejövök neki, de most már nem tudom...elbizonytalanodtam.Talán túlságosan is beleéltem magam abba, h összejövünk. Most már nem is tudok reménykedni. Csak rá gondolok, és arra, h ha együtt lennénk, akkor...Nah de nem most csak egyedül vagyok, szinglizek. Közben minden nap másokat látok csókolózni és látom, h mennyire boldogok. Én is ezt akarom!Én is boldog akarok lenni!De L. csak te tudsz most boldoggá tenni!Miért nem lépsz?Mi történt?Nem baj nah...kilábalok ebből a szomorúságból is.Majd jön más, de csak most te kellesz nekem L. Úgy is már megszoktam, h állandóan színészkedem mások előtt, teszem azt, h milyen jó a kedvem, pedig csak sírni akarok,s belül a szivem, lelkem vérzik. S elakarom mondani a bánatom, és azt akarom, h együtt érezzenek velem.Nah de nem akarom elrontani mások kedvét, és nem akarom azt, h sajnáljanak és nem akarok untatni senkit, nem akarom másokat terhelni. Jobb ha csak ide leírom, már ez is 1kicsi megkönnyebbülés nekem...

Nem rég értem haza.Ritka egy szar este volt a mai:( Ma elmentem a barátaimmal egyet a központra, persze én pasi nélkül(ez eléggé elkeserítő).Szóval leültünk egy asztalhoz, 7en voltunk: 2nagyon jó barátnő, 2szerelmes pár és egy magányos, búslakodó kiscsaj a sarokban meghúzódva. Nagyon el van merülve a gondolataiba.Petyegteti ezt a sztorit, helyzetet a telefonjába.Igen kívülállóként figyelem a körülöttem zajló eseményeket és folyamatosa lejegyzem.De hoppsz!..........ni te engem is emberszámba vesznek!"neeee, ne vedd el a telefonom!"-mondom a barátnőmnek, nem akartam, h ezt meglássa és ő is elkeseredjen.Hirtelen a két csaj elmegy.Csak a 2pár maradt és én a gyertyafogó.Elvannak egymással, szerelmeskednek, boldogok.Újabb emberkék csatlakoznak hozzánk pontosabban keresztapjáék(jó haverom, akivel most gubancba vagyok).Nagyon szarul érzem magam, senki sem szól hozzám, levegő lettem...1xer,2xer elmolyosodom,de belül ugy hasogat a szívem úgy kellene sírjak, de nem nem nem és nem.Nem ronthatom el ezt a jo hangulatot.Aztán majd lassan elindultam hazafele, nem bírtam már azt az egészet.Nem erre számítottam, szebb estét terveztem.Csalódtam.Ez egy ilyen este volt, de majd lesz jobb is, remélem:)

Üdvözöllek kedves blogolvasom!

 Sokat kattogott az agyam ezen a blogon. Annyira bizonytalanul fogok neki ennek az egésznek, de ugyanakkor örömmel tölt el:D De 1xer mindent ki kell próbálni amit csak lehet, nos hát vlmi most kezdődik el, egy új és varázslatos dolog az életemben:D:)