Furcsa, hogy néha a horoszkóp mennyire eltalálja a dolgokat. Megdöbbentő, de ugyanakkor nem örülök ennek az igazságnak, mert nem olyan jó. A családommal való folytonos viták egyszerűen kikészítenek, a padlóra küldenek Mintha kiszívnak az összes energiát belőlem, és ezt sajnos alvással sem lehet helyreállítani. Ismét olyan 'kiakarokszakadni' érzésem van, elakarok futni máshova, ahol nem szívják a vérem. Néha viszont meg vágyom egy kis baráti szeretetre, egy kis meghallgatásra. Szükségem van erre. A barátok is nagy energiát tudnak adni, segítenek a tovább lépésben, de mivel nem lehet megbízni senkiben, ezért erre sem számíthatok. Arra is gondoltam, h egy pár napra elzárom magam a világtól. Régebb ez segített, vagy legalábbis amikor himlős voltam. Akkor 2 hétig pihenés volt, és semmi emberkapcsolat. Na az volt egy jó érzés, egy energiabomba. Talán ezek miatt nem tom adni önmagam...hm...nem is tudom. Néha olyan jó csak magamba zárkózni, csak magamban gondolkozni, ábrándozni, amikor senki sem figyel. Szeretek ellenni magammal, ezek a percek segítenek nekem h közelebb kerüljek magamhoz, és h néhány perc emlékezetes legyen. Amikor vlhova elmegyünk akkor mindig próbálok megállni egy percre, hogy nézzek korul, és h magammal kommunikáljak meg par dolgot, h elgondolkozzak vlmirol. Nekem óriási szükségem van erre. Kell nekem ez a néhány magányos perc, h mosolyogni tudjak, hogy jobban érezzem magam, hogy titokzatos maradjak egy kicsit.Szeretek magamba fordulni, de csak titokban:). De persze ezt mostanában nem tudom megtenni. Mindenbe próbálok belekapaszkodni, h újra erős legyek, újra tudjak felállni, de sajnos nagyon keveset kapok, és azokat is elszívják tőlem az emberek, a konfliktusok.Tovább próbálkozok az energia féltöltésben, de mintha egyre nehezebb lenne...

  Nos hát, azt hiszem, h ideje volna visszaállni a régi kerékvágásba. De először jó volna megnyugodni, és kipihenni magam. Egy baromira nehéz időszak áll most mögöttem, sok sírással, idegeskedéssel, félelemmel, bánattal, meg minden mással. Tudjátok nem mennék vissza egy kicsiket sem. Sokat kínlódtam, és mertem nagyot álmodni, és hát bejött. Bejutottam oda ahova szerettem volna, de ezért kőkeményen megszenvedtem. Ezalatt a nehéz időszak alatt megtapasztaltam, h milyen felnőttnek lenni, hogy kell viselkedni bizonyos helyzeteben, ugyanakkor hatalmasat csalodtam az világban, az országban, a városban,..... az emberekben. Éreztem magam eltiportnak, kicsinek, és nagynak. Éreztem magam nagyon rosszul, és kevésbé jól. Megismertem magam, csalódtam magamban, mert nem a jó oldalam mutattam meg, hanem a rosszat. Rájöttem pár olyan dologra, amit szégyellek, és hülyének és szánalmasnak tartom magam. Nem így kellett volna viselkednem néhány helyzetben. Sajnálom. Bocsánat. Újra az az ember akarok lenni, aki voltam. Aki hitt, aki szeretett, aki kedves volt, és mosolygós. Persze ehhez is idő kell, és türelem. 100 meg 100 dolog jár az eszembe, és olyan nehéz ez az élet számomra. Nagyon nehezen viselem, és folyamatosan kapom az ökölcsapásokat. Nehéz újra meg újra felállni, és mosolyogni, hogy persze jól vagyok, holott nem. Még mindig nem vok jól. De legalább mellettem van vlki:). Tudod te vagy a legfontosabb ember számomra, nélküled elvesztem volna eddig. Köszönöm a megértést, és a türelmet. A szerelmed segített engem mindvégig, és ahogy telnek a napok félek, nagyon félek attól, h elveszítelek. Pedig érzem, h veled akarok lenni minden percben, most és mindig. Te egy olyan ember vagy, aki miatt tényleg érdemes élni, és aki látja, érti minden egyes gondolatomat. Aki mellettem van még akkor is amikor hisztis vagyok, amikor rossz kedvem van, és akkor is amikor nagyon szeretem. Már sokszor elmondtam, leírtam,hogy nagyon szeretlek, de készülj fel, hogy még 100xor megismétlem, mert tiszta szívemből szeretlek téged. Felek a jövőtől, félek attól, h másoknak sikerül közénk állnia, pedig ezt nagyon nem akarom, és nem is engedem, de mégis nehéz. Lelkileg hasonlóak vagyunk, hasonló a gondolkodásunk, hasonló a viselkedésünk, és érzem, h világéletemben mindig is egy olyan személyt kerestem mint te. Köszönöm, h vagy nekem, és mellettem vagy. jó volt ez a 7hónap, és remélem, hogy soha nem lesz vége ennek a szuper kapcsolatnak:)

Egy kicsit elkalandoztam, mert ahogy írtam rengeteg dolog jár az eszembe, és egy részét, most muszáj kiírjam, mert hanem megbolondulok. Mostanában megismertem közelebbről, azokat az embereket, akik eddig körbevettek engem, és csalodtam. Rájöttem, hogy egyikük sem mond igazat, és senkiben sem lehet megbízni. Kétszínű, alakoskodó emberek, akik csak a maguk javát nézik. Én nem ilyen emberekre, barátokra vágyom. De ezek mellett muszály azt mutatnom, hogy persze minden oké, minden jó. Nehéz igaz, őszinte barátot találni, idő kell.

Egy másik dolog... jobb sokszor hallgatni, és tűrni, sírni, mintsem meg nagyobbat ütközni. A tegnap azt  a tanácsot kaptam, hogy: "mindenről le kell mondani, ha vlmit elakarsz érni." Ezt egy kicsit túlzásnak vélem, persze van igaz rész benne, de nem adhatom fel azokat a dolgokat, amik eddig életben tartottak. Persze tudom, sok erőre lesz szükségem az egyetemhez, de viszont ehhez egy olyan emberre is szükségem van, aki tartja bennem a lelket. Őt nem akarom feladni, és nem is fogom. Megpróbálom majd úgy rendezni a dolgaim, hogy jó legyen. Újra félelem tört rám a jövőmmel kapcsolatosan. Nem érzem magam készen az egyetemre, nem érzem magam felkészültnek,és úgy érzem ,h képtelen vok kijárni ezt az egyetemet. Kicsi vagyok ehhez....

Továbbá...rossz látni, amikor a saját testvéred ellened fordul, és ahelyett h ebben a nehéz időszakban melletted állna, inkább hátba támad. Ő az aki a legjobban szid engem, veszekedik velem, és mindenbe beleköt. Ő az aki túl okosnak tartja magát, és lenéz, ugyanakkor néha úgy érzem mintha kiakarna használni. Nehéz egy olyan testvérrel, aki szinte ellentétem. De sajnos nincs mit csinálni....

Hát igen, mennyi de mennyi gondja van egy embernek, amelyekkel sajnos meg kell küzdenie, de remélem h kisüt a nap idővel, újra rám kacsint majd az ég, és újra mosolyognak nekem majd a felhők:)

de nehéz, hjaj...csak 5percre éreznetek azt amit én...:((

még el sem kezdődött, de már azt akarom, h vége legyen....:(

energiát gyűjtök, vagy legalábbis próbálok...hjjajj de nehéz:( pls help me...i am unhappy, i have no friends, i have nobody who help me in my problems...it's not good, not really good...

   Félek.Épp, h vége lett az érettséginek, máris kezdődik egy újabb dolog, amiért ismét stresszelem magam, és ez nem más, mint a felvételi. Meg sem tudok pihenni, csak folytatnom kell, és folyamatosan azt érzem, h most már nem bírom. A kis akadályokat is nehezen bírom, erőm lassan a végéhez ér, és még 2hét. Úgy szeretnék túlesni, úgy szeretnek pihenni, aludni, játszani...élvezni a nyarat, hisz még fel sem fogtam, h nyár van. Igaz alig jártam ki... Úgy érzem, mintha meg mindig vlhol júniusba lennénk. Számomra az idő megállt. Már nem is tudom kézben tartani a dolgokat, minden csak ugy történik, s eléggé gyenge érzéseket váltanak ki belőlem a fontos események. Mintha minden csak 1perc volna...lehet, h ez a nyár is az lesz, csak egy perc, csak egy múló, futó perc, amit meg sem érzek, mert nincs időm megérezni.

Hm...eléggé elkeserítő...ugyanakkor mégis ezek a futó percek hatalmas félelmet keltenek bennem...

...és hát vége is lett...:) végre vége van az érettséginek, azt hittem nem élem túl ezt a hónapot. El sem tudom hinni, h így elrepült:). Majd holnap ilyenkor már tudni fogom az eredményeket...hm...kíváncsi vagyok:D

"Melinda saját magáról:Törődjek bele?

A kapuban álltunk ketten,
Trécseltünk is eszementen.
Elosztottuk a világ baját,
Nevetgéltünk "órákon" át!
Bezzeg azok z szép idők,
Együtt lettünk felnőtt nők.
S most, hogy már így felnőttünk,
El is ment a szép eszünk.
Mennyi álom dőlt dugába...
Éneklési bulik száza...
Nem beszélve a sajátunkról...
Az én helyemen más személy volt.
Kettőnkről írok, mégis hármanunkhoz szólok:
Hol vannak már azok a csodálatos dolgok,
Amikből ez előtt nem csináltunk gondot?
Elmondom én nyíltan, mi bánt..
Nem mintha nem mondtam volna már,
Új személy tűnt fel a horizonton,
S nem kellettem már a fronton!
Arról a frontról beszélek
Minek neve: Nagybetűs élet!
Be fészkelt a gonosz paci....
Először engem túrt ki.
de ahogy látom, kedves néhai barátom,
téged sem kímélt a sors...
hisz a paci fürge, gyors....
Téged is kitúrt napok alatt,
csak te még mindig áltatod magad,
De ismerlek én nagyon jól! Tudod..
És tudom, hogy lassan te is megunod...
Nem akarod látni az igazságot,
hisz elvesztettél már egy barátot!
Nem elveszett, csak félreállt.
mert a paci "jobb barát"
Ezt az egyet elvesztetted...
de a másikat elvették tőled.
Csak nem akarja látni szemed.
Tudod, ugyanaz történik veled,
A paci téged is félretett.
Tudod miért paci a paci?
mert nem szorult érzés bele, bár 1 pici!!!!!
Szét túrta a hármakat
s élvezi a diadalt.
Csak addig éljetek tévhitbe
hogy meg ne bánjátok örökre!!!"

Nos, az előbb ezzel szembesültem...eléggé elgondolkodtató, ugyanakkor nekem nagyon tetszik, jók a rímek, és a mondanivalója is eléggé összetett, és ugyanakkor szívre ható. Mondjuk az egészben egy picit zavar az, h mennyire kitűnik az, h ki a fontosabb, ki volt a fontosabb...hiába, h hármunkhoz szol,mégis csak egy személyhez. Ez a vers ez kicsit téves, vagyis az írója van tévedésbe esve. Másokat hibáztat, holott az ő hibája, de az enyém is, és szó sincs semmifele paciról, a paci csak segített nekem, rengeteget tanultam tőle, és tudom, h most már a paci mégsem olyan jó barát, de minden embertől tanulni lehet. Tőle lehetett, de ugyanakkor benned csalódtam, mert úgy érzem, h mindvégig csak hazudtál, és sokszor nem tetszett, az amit csináltál. Nem tudom, h ez az egész őszinte barátság volt-e vagy sem?! mar nem tudok benned bízni, mert hazudtál nekem/nekünk, de ugyanakkor mások sokkal fontosabbak voltak, mint mi 2en. Én úgy a szívem melyen szeretnem újra ezt a barátságot, szeretnem tudni, h mégis mennyit változtál, mit gondolsz pár dologról, és jó volna ha érett nőkhöz illően intéznénk el ezt az egészet. Amúgy meg azt sajnálom a legjobban, h nem veszed észre azt, h hibáztál, és h te is hibás vagy nem kicsit hanem nagyot. Folyamatosan más bűnbakot keresel, holott te vagy a hibás. Viszont már a haragom elmúlt, néha meg úgy egy kicsiket idegesít, de nem tudok haragudni rad, sőt hiányzol. Most eszembe jutott az a rengeteg emlék, ami hozzád fűz, amiket 3an csináltunk. Nem vagy te rossz ember, csak rossz úton indultál el. Mi lesz ezután? hm...annyira nem tudom, pedig tudni szeretnem!

...és hát kezdődik...:-S

és hát vége van....túl egy ballagáson, túl egy banketten...és közben fura érzések kavarognak bennem. Sírnék is meg nem is, kacagnék meg nem is. Olyan dolgokon gondolkoztam el, amin nem kellett volna, és elbizonytalanodtam. Milyen furcsa, h pár tett, pár mozdulat mennyire eltud bizonytalanítani egy dologgal kapcsolatosan. Szégyellnem kellene magam talán? nem, mert ezek csak gondolatok és rossz érzések...meg sokszor elő fog jönni? remélem nem...:( elszomorít.

...hjajj..mar csak pár óra és én is kicsengetek...nem hiszem el, még mindig nem fogtam fel, h már vége..úgy elrepült, nem akarom, h elbúcsúzzunk, nem akarom, h elvájunk:(...félek egy picit a holnaptól..kíváncsi is vagyok...de nem akarok elszakadni...jó nekem itt a Salamonba, nem akarom se új közösséget, nem akarok se új környezetet...nekem még ez jó, még gimis akarok lenni, még gyerek akarok maradni...meg itt akarok maradni...ne búcsúzzunk még...még ne...

    "milyenek vagytok ti emberek, ott bántjátok a másikat, ahol csak lehet"...és igen így van...hova fejlődik ez a világ, már az barát sem barát többé...mar bennük sem lehet bízni...mindenki el van magával, mindenki csak a saját érdekeit nézi, senki sem törődik a másikkal...folyamatosan mindenki csak a saját problémáit ossza, és meg sem kérdezi a másikat, h te jól vagy? miért vagy szomorú? mond el, mert en meghallgatlak...nah igen, mostanában csak ilyen emberekkel találkozok....ha vlki haldokolna, akkor biztos, h 100ember közül csak 1futna oda, h segítsen, a többit nem érdekelne...milyen passzívak vagytok ti emberek, és önzőek, szégyelljétek magatokat...napról-napra csak csalódni lehet bennetek, és folyamatosan lenezitek a másikat, ahelyett, h segítenétek, elég baj...de majd fordul a kocka, és akkor majd rajősztök, h ez így nem ok....

És te benned Down, eléggé nagyot csalódtam, úgy érzem, h most ismertem meg az igazi oldaladat...most már tudom, h milyen ember is vagy...nem rossz értelemben értem, de mondjuk nem is a legjobban... hát igen...ti emberek.(kinek nem inge, nem veszi magára.)

Úgy örülök, h boldog, de olyan rossz érzéseim vannak...annyira jó látni, h szerelmes, de viszont folyamatosan csak erősödnek bennem a rossz érzések akaratom ellenére...és azt mondja egy belső hang, h nem találnak...tényleg kiakarom ezt verni magamból...de ezek ilyen előérzések is...remélem, h elmúlnak, hisz nem akarok neki rosszat, sőt...elfojtom ezeket magamba, hisz ezek csak az én hülye, buta érzéseim, de nem akarom ezeket még gondolni sem, hisz olyan jó azt látni, h boldog, és h mosolyog, és h jó kedve van..bárcsak ezeket az érzéseket tudnám fékezni, vagy esetleg kiirtani magamból...de nem tudom...hónapok óta azt vártam, h legyen egy normális párja, akivel jol kijönnek, és itt van, de mégis olyan ellenségesnek érzem magam..vajon mások hatására? vajon azért mert nem ismerem a párját?nem tudom, de nagyon fura...hm...félek..féltelek...kérlek bocsi, de nem tudom miért van ez:(..ezért rossz ember, barát vagyok?

  Hát...ez az esős nap is a végére jár lassan...én meg ebédelni készülök...nem volt nehéz nap, de a legjobb sem volt...szokásos szürke hétfő, de viszont nem csak az idő borús, hanem egy kicsiket a kedvem is...ma egész nap csak gondolkoztam...ha vlmit megláttam csak járt az agyam, közben meg folyamatosan próbáltam figyelni arra, h mit mondanak mások, próbáltam magam úgymond türtőztetni, és próbáltam ugyanakkor kitartani. Ma könnyen kitudtam volna akadni, de nem...eléggé nyugodt voltam...azért tudtam volna, mert ma mindenki csak lökdösött, ma csak egyfolytában hallgattam mások panaszát, hétvégi story-kat, élményeket...és ma vlhgy nem volt a legnagyobb kedvem erre, ma vlhgy energiahiányos voltam lelkileg, de mondjuk egy kicsiket testileg is...nem csodalom, hisz nem sokat aludtam...lehet h ezzel magyarázható mindez. Ugyanakkor sokat gondolkoztam azon, h milyen sok fele kell szakadjak, milyen sok téren kell megfeleljek, s h meg kell osszam magam, a figyelmem, az agyam...és ez nagyon nehéz. Ilyenkor gondolom azt, h "bárcsak volna 2 életem"...nehéz egyszerre magadnak és másoknak is megfelelni, ugyanakkor folyamatosan készülni másnapra, és a jövőre...hm...felteszem a kérdést, h meddig birom?!hm?

STRESSFUL! :-s

   Eléggé gyorsan elrepült a vakáció, az ünnep, és ismét folytatódnak a nagyon nehéz sulis napok. Hjjajj, h nem varom, habar mar csak 1honap, és én egyre jobban felek...nem tudom hova tenni magam. Sokszor reggelente arra ébredek, h juj érettségi, s juj felvételi, s juj meg szinte semmit sem tanultam...és nagy nehezen visszaalszok , vagy nem. El sem hiszitek, h csak arra varok, h ez a 2,5 hónap elteljen. Úgy nem varom, annyira nehéz minden, és én mintha egyre gyengébb és gyengébb lennek minden téren. Folyamatosan fogy az energiám, fáradt vagyok, és levert. Nehéz, de nagyon...

vlmi nem jó velem, veled, velunk....

szar este...:(..nagyon

Ez az utolsó menedékem...itt teljesen kitárom a szívem, lelkem, vagyis amennyire tudom....

  Most olvastam újra a régi bejegyzéseimet, és eléggé meglepőek. Sok dologra nem emlékeztem...olyan sok dologról írtam...csak a felére emlékszem, rengeteg bejegyzésem van. Most teljesen más a gondolkodásom, mint akkor, most teljesen másképp érzek. A dolgokhoz való hozzáállásom is megváltozott, mondjuk, aki olvasta, és olvassa a blogom, és átérzi a helyzetem,az közelebb tud kerül hozzám, vagyis jobban megtud ismerni:)

Mindjart meghasad a szivem a fajdalomtol, persze már megint. Sokszor azt érzem, h nem fer a mellkasomba a szivem, annyira faj. Most, olyan jo volna, ha vlki/kik egy kicsit mellem allnanak, és baratkent biztatnak, és tartanak bennem a lelket, de nem. Nagy a szivem banatja...és nagyon felek, persze egyedul kell ezen is atveszeljem magam, mert senki sem segit, bár lelkileg...koszonom, ez aztan nagyon jol esik.télleg koszi

    Teljesen padlón vagyok, főleg  az önbizalmam. Hiányzik egy kis bók, egy kis dicséret, egy kis vlmi ami lelket önt belém, ami energiát ad,arra h tovább küzdjek. Eddig úgy érzem, h aránylag jól teljesítettem, de ahhoz, h továbbra is hozzam a formámat szükségem van egy kis lökésre, amit sajnos senkitől sem kapok meg. Folyamatosan ragom magam a hibáimon, olyan hibákon, amelyek nem annyira jelentősek, de sajnos mégis elveszik az életkedvem. A mai napom nem tartozott a legrózsásabb napok közé, mert átvettem az embertársaim rossz hangulatát. Alkalmazkodtam. Ráadásul a barátnőm volt az, aki teljesen a "kispadra küldött" ma. Olyan dolgot mondott, amely a szívem legmélyebb pontjáig hatolt. Eszméletlenül rosszul esett. Meg most is bennem van. Mondjuk nem ő az első ember, aki az utóbbi napokban ennyire beletipor a szívem, lelkem legmélyébe. A barátom is megsértett. Hm..de meg hogy. Szembesített egy hibámmal, amit meg most sem tudok megemészteni. Persze nem szándékos volt, de nagyon rosszul jött ki az a bizonyos dolog, amit mondott, persze azonnal meg is bánta, s kérte a bocsánatot, de ez nem olyan dolog, amit egyik percről a másikra el lehet felejteni. Meg kell emésszem. Úgy érzem ismét kezdek szétesni, mintha széttépnének. Nem tudok mindenből maximálisat teljesíteni így, és nem tudok így mindenkinek megfelelni, pedig ez nagyon bennem van. Tudom, h ez lehetetlen, de mégis a tudatalattimban folyamatosan csak erre törekszem, és hajtom magam, mintha egy cél volna...hm...elgondolkodtató....mind1...lesz, ami lesz.

   Lassan nem bírom tovább...kivagyok idegileg. Minden napra csak készülök, tanulok, h jó eredményeket érjek el. Mindig mindenből tanulok másnapra, vagyis amiből tudom, h számonkérés lesz, de ez nem elég. úgy latszik, h az én "drága" testvérem nincs ezzel megelégedve...folyamatosan csak azt hatja, h : "tanulj!" a fene egye hisz nem tanulok eleget?! nem elég az, h reggelente 4kor kelek, h kihozzak egy jó eredményt? hanem meg többet tanuljak...ennél jobban nem utalok semmit, amikor azt mondjak, h tanulj. utalom ezt a szót. Tudom, h készülnöm kellene a felvételire, de egyszerűen nincsen idom. s úgy latszik mar az is baj, h hétvégén elmegyek egy kicsit kikapcsolódni...:((, hát de ez nekem is jár...nem?:( én próbálok mindenkinek megfelelni, magamnak is, de úgy latom, h akármit csinálok nem elég, és nem elég. De úgy érzem nem tudok ennél többet, nem bírom de téllég. A szívem egyre többször fáj, falom a tablettákat...túl ideges vagyok az utóbbi időbe, nem tudom hova tenni magam, és egyre több a problémám is...nem bírom...:((((((((

   Éppen most látom, h már 1éve, h blogolok:) Mennyire elrepült az idő...egyszerűen hihetetlen. Emlékeim félidézése közben, arra gondolok, h milyen sok minden megváltozott, és h mennyire elszállt az idő, olyan mintha tegnap tortent volna. Az életem nagyon megváltozott, de ugyanakkor én is változtam, és most ismét a szülinapomért aggódom, ami 4nap múlva lesz:p:)) Ugy latszik ez minden évben megismétlődik:p Már 19-et toltok, mekkora szám, és mennyi év...azta, egy kicsit sem latszik rajtam:p Félek a szülinapomtól ismét, nem tom, h milyen lesz, de azt viszont tudom, h most nem leszek egyedül, mert mellettem van/lesz vlki olyan, akinek pont aznap lesz a névnapja, és ugyanakkor a lelki társam, mondhatni testvérek is lehetnek, de szerencsére nem, mert ő az én kedvesem, akit nagyon szeretek:) Tudjatok sokszor azt érzem, h nem vagyok elég jó, nem vagyok neki megfelelő, pedig ő nem adott okot arra, h én ezt érezzem, és nem is éreztette. Talán az önbizalomhiányom miatt írom, érzem ezt. Lehet. Amúgy egy nagyon nehéz hét áll előttem, és nagyon félek, ismét torom magam, és ismét görcsbe áll a gyomrom, és folyamatosan aggódom vlmi miatt. hjaj...és még 5napig vele sem találkozom, meg ő sem tud erőt adni, muszáj összeszedjem magam, már csak par honap van hátra és azt ki kell bírnom!

    Fáj a szívem, igen fáj, és nem tudom, h miért?! Nincsen szerelmi bánatom se semmi, csak egyszerűen van vlmi baja, de senki sem tudja, s én sem tudok rájönni... az orvosok kinevettek, amikor ezzel a problémával állítottam szembe velük. Igaz most azért fáj, mert felmérgelődtem, de máskor is szokott csak ugy....

(Amúgy boldog vagyok:) és úgy érzem, h szerelmes is. Találtam egy hozzam illő embert. Kb 3hete vagyunk együtt hivatalosan... De erről majd inkább később írok:p)