Írni akarok, írnom kell... nem tudom, hogy mégis hogyan írjam le, de van amit írnom.

Tudjátok, az ember mindig meg kell szokja az új környezetet, és ami után sikerült neki, akkor csak sodródik az árral. Ennek az lesz a következménye, hogy az ember idővel megváltozik, mert túl "rugalmas" lesz, és mindent ráhagy másokra. Muszály néha a kezünkbe vennünk a dolgokat, de ehhez bátorság is kell, és kitartás. Fáj a fejem a sok gondtól, fáj a szívem is... Magamat keresem ebben a nagyvilágban, és sokszor pedig szembesülök a negatív tulajdonságaimmal. Tudom a helyes utat és még sem haladok rajta, mert legbelül harag van bennem és düh. Kiakar törni, de nem engedem, és csak néhány szikrája jut át rajtam, amelyek oda vezetnek, hogy megbántok vlkit/vlkiket, akik per pillanat abban az időszakban vannak mellettem, amikor tombol bennem a tűz. Hogyan tudnék megszabadulni ettől a sok rossztól? Miért is érzem ezt? Talán azért, mert nincs akivel per pillanat megbeszéljem, kibeszéljem,és csak bosszant tovább és még  tovább. Esetleg még "tavaszi fáradtságnak,idegességnek" is nevezhetnénk... Nem tudom, de nyugodni akarok, békét akarok, és egy külön szobát, amiben magamra lehetek, gondolkodhatok csendben. Erre viszont még várnom kell. Persze most is bennem van a megszokott félelem, és stressz. Ki belőlem sok rossz, nyugodni akarok!!!!