Hm...azt sem tudom, hogy hol kezdjem...olyan regen blogoltam.Mondjuk nem is volt rá idom, és netem sincs. Elvagyok zárva a külvilágtól úgy érzem...Annyi minden kavarog bennem, ezek között próbálom megtalálni magam, próbálom egy magasabb szintre juttatni elmemet. Próbálok intelligensebb,okosabb lenni, de ezert nagyon megszenvedek. Ugyanakkor eg bennem a megfelelés tüze, amely hajt, törtet előre. Baromira nehéz az egyetem, es soha életemben nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Mélységesen megszenvedek minden egyes dologért, nah meg persze ott van a román nyelv is, amelyet kénytelen vagyok tökéletesen megtanulni. Ez általam a legutálatosabb nyelv, amit csak ismertem. De kotelezzo vagyok megtanulni, mert pár tantárgyon kívül az egész román nyelven folyik. Egy csomó román emberkével vagyok egy csoportba, es velük kell dolgozzak, nah meg románul is kell vizsgázzak. Görbülök bele a tanulásba, meg arra sincs idom hogy leüljek és zenét hallgassak, vagy bar egy kicsit gondolkozzak, pihenjek. Egyszerűen szar tapasztalataim vannak az egyetemi élettel, es muszaly belerázódjak, de ugy érzem h ehhez sok ido kell meg. Megismerkedtem mar pár emberkével, es teljesen butának érzem magam mellettük. Tulon túl okosnak tartom oket, es folyamatosan szembesülök intelligencia szintem alacsonysagaval. Kicsinek erzem magam minden szempontbol ebben a varosban, a sirason kivul nem nagyon tudom massal nyugtatni magam. Mar vagy 100xor megfordult a fejemben hogy ott hagyom de mindig hajt vlmi elore, kegyetlen egy elet, nehez egy idoszak. Remelem eljutok arra a szintre amire vagyom, szeretnem csak ugy konnyeden kirazni a dolgokat a kicsi ujjombol. Ez a ''nagy betus elet'' nem a legjobb, itt jovunk ra arra h mennyire pofatlan kell legyel, ahhoz hogy elerjel vlmit, es hogy a kicsi halak nem mindig elik tul az elso nagyon nehez lepeseket. Van aki elbukik de vannak olyanok, akik tovabb kell usszanak barmi aron, mert ez a sorsuk. Melyik is vagyok en? nah majd meglatjuk...