"Melinda saját magáról:Törődjek bele?

A kapuban álltunk ketten,
Trécseltünk is eszementen.
Elosztottuk a világ baját,
Nevetgéltünk "órákon" át!
Bezzeg azok z szép idők,
Együtt lettünk felnőtt nők.
S most, hogy már így felnőttünk,
El is ment a szép eszünk.
Mennyi álom dőlt dugába...
Éneklési bulik száza...
Nem beszélve a sajátunkról...
Az én helyemen más személy volt.
Kettőnkről írok, mégis hármanunkhoz szólok:
Hol vannak már azok a csodálatos dolgok,
Amikből ez előtt nem csináltunk gondot?
Elmondom én nyíltan, mi bánt..
Nem mintha nem mondtam volna már,
Új személy tűnt fel a horizonton,
S nem kellettem már a fronton!
Arról a frontról beszélek
Minek neve: Nagybetűs élet!
Be fészkelt a gonosz paci....
Először engem túrt ki.
de ahogy látom, kedves néhai barátom,
téged sem kímélt a sors...
hisz a paci fürge, gyors....
Téged is kitúrt napok alatt,
csak te még mindig áltatod magad,
De ismerlek én nagyon jól! Tudod..
És tudom, hogy lassan te is megunod...
Nem akarod látni az igazságot,
hisz elvesztettél már egy barátot!
Nem elveszett, csak félreállt.
mert a paci "jobb barát"
Ezt az egyet elvesztetted...
de a másikat elvették tőled.
Csak nem akarja látni szemed.
Tudod, ugyanaz történik veled,
A paci téged is félretett.
Tudod miért paci a paci?
mert nem szorult érzés bele, bár 1 pici!!!!!
Szét túrta a hármakat
s élvezi a diadalt.
Csak addig éljetek tévhitbe
hogy meg ne bánjátok örökre!!!"

Nos, az előbb ezzel szembesültem...eléggé elgondolkodtató, ugyanakkor nekem nagyon tetszik, jók a rímek, és a mondanivalója is eléggé összetett, és ugyanakkor szívre ható. Mondjuk az egészben egy picit zavar az, h mennyire kitűnik az, h ki a fontosabb, ki volt a fontosabb...hiába, h hármunkhoz szol,mégis csak egy személyhez. Ez a vers ez kicsit téves, vagyis az írója van tévedésbe esve. Másokat hibáztat, holott az ő hibája, de az enyém is, és szó sincs semmifele paciról, a paci csak segített nekem, rengeteget tanultam tőle, és tudom, h most már a paci mégsem olyan jó barát, de minden embertől tanulni lehet. Tőle lehetett, de ugyanakkor benned csalódtam, mert úgy érzem, h mindvégig csak hazudtál, és sokszor nem tetszett, az amit csináltál. Nem tudom, h ez az egész őszinte barátság volt-e vagy sem?! mar nem tudok benned bízni, mert hazudtál nekem/nekünk, de ugyanakkor mások sokkal fontosabbak voltak, mint mi 2en. Én úgy a szívem melyen szeretnem újra ezt a barátságot, szeretnem tudni, h mégis mennyit változtál, mit gondolsz pár dologról, és jó volna ha érett nőkhöz illően intéznénk el ezt az egészet. Amúgy meg azt sajnálom a legjobban, h nem veszed észre azt, h hibáztál, és h te is hibás vagy nem kicsit hanem nagyot. Folyamatosan más bűnbakot keresel, holott te vagy a hibás. Viszont már a haragom elmúlt, néha meg úgy egy kicsiket idegesít, de nem tudok haragudni rad, sőt hiányzol. Most eszembe jutott az a rengeteg emlék, ami hozzád fűz, amiket 3an csináltunk. Nem vagy te rossz ember, csak rossz úton indultál el. Mi lesz ezután? hm...annyira nem tudom, pedig tudni szeretnem!