Most úgy érzem magam, mint egy repülő madár, akit lelőttek. Eddig örültem, viccelődtem, ábrándoztam, mosolyogtam, és egyszerre ez csak megszűnt, megszakadt. Éreztétek már úgy magatokat, h szépen haladtok előre, de vlmi hirtelen visszahúz? nah kb most ezt érzem. Nagyon rossz...ki vagyok akadva...s mindez csak egy apróság miatt, ami szeget ütött a fejembe, s hirtelen elkezdtem gondolkozni. Talán nem is kellene aggódnom emiatt, de furcsa, bárcsak...mind1...ismét a nullás szinten a kedvem...zsír...pedig reméltem, h ez az idei év szebb lesz, hát jól kezdődik...csak magamra számíthatok, és csak magamban bízhatok...

  Hát eltelt ez az év is. Volt benne jó is, szép is, rossz is, és sok más is. Csak elrepült, észre sem vettem. Szerintem egy olyan normális év volt, amelyben új tapasztalatokat szereztem, és persze volt szerencsém tanulni is a hibáimból, embereket ismertem meg, van akihez közelebb kerültem, van akitől pedig pont, hogy eltávolodtam. Sok mindenre rájöttem, és persze ezt pedig megosztottam veletek. Vagy legalábbis próbáltam megosztani. Erősebbnek érzem magam, de ugyanakkor gyengének is. Lelkileg egy kicsit mintha megerősödtem, de testileg, mintha gyengébb lennek. Ez tortent velem röviden, és tömören az utóbbi egy évben.

  Most viszont itt van ez az új év. Meg most sem fogtam fel, h mar 2011 van, hát ez nagyon durva. Egy új év, és persze egy új ember az életemben. Egy új pasi. Meg sokat nem tudok írni róla, mert nem nagyon ismerem, de majd meglátjuk:p Boldog vagyok úgy érzem:) Mi egy bandába járogattunk, de sosem figyeltem fel rá. Nem tom miért?! De viszont ő sem rám. Vlhgy nem úgy tekintettünk egymásra, mint egy társra, hanem inkább mint egy barátra. Jókat tudtam vele annak idején beszélgetni. Most még jobban tudok:p Nem is tom, h jött, h összejöjjek vele, de megtörtént. Lesz, ami lesz, bizakodva indulok neki ennek a kapcsolatnak, ennek az útnak, amely most előttem áll. Nagyon nehéz lesz ez az évem, életem sorsdöntő éve lesz ez, mert idén dől el, h ért vlmit a sok küszködésem, a sok tanulásom. Nagyon erősnek kell lennem, most meg egy kicsit gyengének érzem magam, de remélem, h Isten mellettem lesz, és majd segíteni fog:)

  Lehet, h egy kicsit össze-vissza írtam, de egy kicsit most olyan, nem tom milyen állapotban vagyok, olyan vagyok, mint aki meg nem ébredt fel. Lassan mar azt sem tom, h melyik földrészen vagyok:p Majd össze szedem magam, hisz 2nap múlva suli, és akkor újra fel kell húzzam a gatyát, s meg kell szorítsam, mert van egy almom, egy célom az idén. Mégpedig az, hogy benne legyek az első 3ba, mert azt szeretnem, h majd amikor kicsengetünk, akkor majd az én nevem is felolvassak, és kihívjanak, és a szüleim, rokonaim, barátaim büszkék legyenek rám. Remélem, h elérem:)