A történelem ismétli önmagát. Csak ez most nem velem tortent meg, hanem egy hozzám közel álló emberekkel. Szóval úgy volt, h az egyik barátnőm(H.) összeakart jönni az egyik haverommal(O). Eléggé közel kerültek egymáshoz, s nagyon boldogok voltak. De volt egy kis bökkenő. A csaj járt a haverom nagyon jó barátjával(L.). Ez a nagyon jó barát, vagyis L. persze nem nézte jó szemmel a dolgokat. Sőt irigy volt, és nagyon csúnyán bánt a lánnyal, és O-val. A srácnak nagyon fontos volt L., s h ne sértse meg őt, ezért őt választotta, és nem a lányt. Most persze feszült a hangulat köztünk. A lány csak szomorkodik. L. folyamatosan leissza magát, és O. csak elhallgatja, megoldja magában, tanácsot sem kér. Pedig én segítenek. Én tudom, h mit éreztek, én tudom, h milyen ez a helyzet, úgy segítenek nektek, de ti nem engeditek meg. De attól ott vok mellettetek, és támogatlak titeket. Velem is ezt történt, csak sokkal durvább volt, és bonyolultabb, na meg hosszabb. De jó volt, és nem bántam meg, mert rájöttem, h kígyót melengettem a keblemen. Remélem, h idővel O. és H. összejönnek, mert egy nagyon szuper párost alkotnának, és azt is remélem, h L. nem lesz ilyen makacs, és elfogadja. Milyen furcsák az emberi kapcsolatok, és az a legfurcsább, h ez  a történet újra meg újra megismétlődik. De minden rosszban van vlmi jó, és csak a remény hal meg utoljára.

"Rég várok vlkire, aki csak olyan,mint te!"

Van egy srac, aki mar évek ota nagyon bejon nekem, de ő persze nem veszi észre. H is tudna, hisz mashol jar egyetemre?!...most egyedul van, de keves esélyem van nala, érzem. Eléggé elszomorit, de az élet megy tovabb:)