Egyszerűen képtelen vok megmagyarázni ezt a hatalmas fajdalmat, ami mardossa lelkem. Egyszerűen sírnék, de nem tudok. Egyszerűen csak semmi....

A mai napom eléggé borzalmasra sikeredett. Pedig semmi rossz nem volt, vagyis nem történt semmi olyan, ami úgy igazan eltudta volna rontani a napomat, de vlhgy meg is szar nap lett. Belefáradtam a jó-pofizásba, a viccelődésbe, belefáradtam mindenbe. Ma csak az emberek gondjait hallgattam, de tanácsot vlhgy nem tudtam adni. Vlhgy nem jöttek a tanácsok, vlhgy ma nem jött semmi. Talán ez keserített el, nah meg talán az az állapot, amelyet mar nagyon unok. Az az állapot, amikor újra megbeszélünk a barátnőmmel mindent, mert tudniillik, h nem beszélgetünk. Most csend háborúzunk. Nah talán ez is bekavart. Fáradt vagyok, és beteg...holnap mar péntek, de mégis olyan megerőltető. Nem is tom, h honnan tudnék energiát gyűjteni, honnan tudnék most mosolyt festeni az arcomra??? Kedvtelen vok, és unott...belefáradtam a tanulásba, a veszekedésekbe, a pletykákba, a beszélgetésbe stb. egyszerűen mindenbe...mit tehetnek?