Eltelt egy jó kis idő, amióta nem blogoltam...azóta sok minden történt velem. Mondhatni h félig feje tetejére állt a világ. Olyan dolgok történtek, amik számomra elképzelhetetlenek voltak. Benne voltam egy csapatban, ahol ismeretlen emberek vettek korul, de attól még jól éreztem magam. Barátokat is szereztem. Volt jó pár fellépésem, és pár vitám, veszekedésem ezzel kapcsolatosan. Sikerült pár emberkével megutaltatnom magam. De nem érdekel, hisz az ő hibájuk volt nem az enyém. Volt jó pár kicsengetésem, és persze ezek mellett ott volt/van a sofőrsuli is. Csodálkozom is magamon, h h bírtam ki, hisz percről percre programom volt. Nah de ezek ellenére szeretem, ha így pörögnek körülöttem a dolgok, attól olyan fontosnak érzem magam és valamilyen szinten kihívásnak is tekintem:) Tapasztalatokat is szereztem és azt érzem, mintha újra kezdene visszajönni az életkedvem:D Ezt pár személynek köszönhetem, de mégis csak 1nek:p koszi:D;)

  Mindjárt meghasad a szívem:(( Annyira szarul esik pár dolog...és érzem h lassan nem bírom!Az a helyzet h túlságosan jóba lettem a legjobb barátnőm ex pasijával. Jo párszor találkoztunk és eléggé közel kerültünk egymáshoz...nem szabadott volna, de mégis megtörtént és én hagytam, h a dolgok menjenek a maguk útján. Egymás mellett voltunk jó és rossz időszakokban egyaránt. Támogattuk egymást és tartottuk a lelket egymásban, mindent de mindent megbeszéltünk. Odáig fajultak a dolgok, h már azon gondolkoztunk el, h mi lenne ha... de persze ezt nem szabadott és nem szabad a barátnőm miatt és más okokból... Féltem. Félek. Most pedig az van, h ő összebarátkozott egy másik lánnyal és én még a biztattam, h igenis jöjjenek össze, mert tudom, h mi soha nem lehetünk együtt. Most eléggé passzívan viselkedik velem, és újra átvettem a "jo barát" szerepét és a lány százszorta csinosabb mint én, sőt naon is passzolnak...ez eléggé lehangol, de tudom, h ez a jó és én nem állok az útjukba. Ezt nem oszthatom meg senkivel:(( És én majd idővel túlélem, helyre jövök, s majd talán kapok mást...