A héten közelebb kerültem pár emberhez, akiket már régebb óta ismerek. "Megízleltem" az ő nézőpontjukat, véleményüket. Ezek az emberek bevallottak, h igazan mit éreznek mások iránt, és h mi a személyes véleményük másokról. Tudjatok meg, h ezeket a vallomásokat szembe állítottam az általam alkotott képekkel, és csalódtam nem csak magamban hanem másokban is. Rájöttem, h úgy elvagyok az én kis világomba, meghallgatom a körülöttem levő emberek buját, baját, de viszont azokat a problémákat, amelyek körülvesznek, azokat nem akarom elfogadni. Nem figyelek ezekre. Hallottam rosszat, jót...pletykát meg mást, és azt, h milyen sok ember kibeszéli a másikat, és ugyanúgy én is megteszem ezt.Ez alól senki sem kivétel! De úgy érzem, h inkább beszéljenek ki engem is, mint sem a szemembe vágjak h nagy a hasad, kicsi vagy stb...ha szembesítenek a hibáimmal, akko kell jo pár nap amíg feldolgozom. Olyan nehéz most nekem itt leírni, azt h mit érzek, de ugy tudjatok meg, h ez nem jo érzés. Már az tény is, h kibeszélnek elszomorito, de mindenki mindenkit hátba támad, lehet az akármilyen közeli barát, olyan nincs, h ne beszélne ki vagy ne kottyintani el az 1k titkodat. S még az, h az ilyen emberrel kedves vagy s leszar magasról, sőt kitúr a helyedről. Rossz kifejezés ez h a helyedről, inkább a megszokott életedből, baráti körödből, "ellopja" azt amit te felépítettél. Ezért annyira feltudok veszni, hisz te vagy az, aki jot teszel vele,és ő ezt csinálja cserébe veled, hát nagyon szép...koszi.

Eléggé zavaros lett ez a beírás, de az agyamban sok minden kavarodik most. S ezek a dolgok össze is függnek nagyjából...most elkeseredtem, mert csalódtam az emberekben, a világban. Talán jobb lesz visszabújni az én kis gondos kuckómba, ahol legalább nem foglalkozok ezekkel a dolgokkal, s nem torom az agyam ezeken. jobb ha elfogadom azt, h ez van.Sajnálatos de így van...