Péntek este utoljára voltunk a mindannyiunk által kedvelt helyen a Betérőbe. Ez volt a falu egyetlen és legjobb helye, ahová szívesen jártunk. De a tegnapelőtt este Magdi néni, a bár vezetője kijelentette, h végleg bezár. Nagyon szíven ütött, hisz eléggé sok emlék fűz a Betérőhöz. Most mihez fogunk kezdeni? Olyan érzés, mintha ha a kicsi gyermektől elvennék a kedvenc játékát:( Nem tehetünk sajnos ellene:( Pedig a tegnapelőtt este végre sikerült a 2bandának egyesülnie, mindenki olyan jól érezte magát, és akik nem jöttek jol ki egymással, azok most meg együtt nevettek és chochoztak...Nem akarok elszakadni az emlékektől, nem akarok elszakadni a Betérőtől....nem akarok!!!!" Attól, aki fontos, attól, ami jó nem akarok elszakadni...!"

Másnap délután kimentünk május 1ezni. Eléggé jól telt egészen addig, amíg be nem esteledett...kicsit többet ittam a kelleténél. Kiakartam rúgni a hámból úgymond, mert egyszerűen csak elakartam felejteni azt a sok gondot ami a vállamat nyomja...túl sok minden összejött most és csak azt a "nem érdekel" érzést akartam, amikor nem számít semmi. Csak az a baj, h megbántottam másokat, most emiatt pocsékul érzem magam. Lelkiismeret furdalásom van. Most még rosszabbul érzem magam, s szégyellem magam de nagyon...ezalatt a sok feladat alatt mintha kezdenek összerogyni úgy érzem...nehéz, hjajj de nehéz:(

Ma viszont voltam lelki napokon:) Végre eltudtam felejteni egy rövid időre azt amit tettem. Folyamatosan taszítom el magam mellől az embereket. Nem tudom ki vagyok...nem tudom h tudtam ilyenné válni....furcsa ez nekem. Amúgy ma közelebb kerültem egy apácához, aki nagyon megértő volt, ugy éreztem, h benne megtudok bízni 1nap ismeretség után. Jól összebarátkoztunk, és amikor búcsúztunk el akko sírt...azért szívem melyen nekem is fájt, h elkellett búcsúznunk hisz nagyon jo ember:)

   Megtorott végre a jég köztem és a baratnöm között...

Ma egész nap csak stresszeltem magam, mert dolgozatot kellett volna irnunk, de szerencsére csak az irhatott aki akart, de majd pénteken ugyis megkell irnom:( De legalább feltudok kicsit jobban készulni. Egész nap nyomott voltam és kedvetlen, mint ahogy eddig is. Vagyis az utobbi 1hétben. Tisztára fölöslegesen izgattam magam...de emelett kellemes meglepetés ért, hisz ujra beszélgetunk... Végre vlmi ami felvidit, de ugyanakkor ugy érzem, h kaptam 1kis plussz energiát is ezzel a jo kedvel:D Nagy szukségem lesz rá, hisz ez  a hét tele lesz programokkal, dolgozatokkal....jujj rossz bele gondolni. Nah de most már nagyon remélem, h visszaáll minden a régi kerékvágásba:D:D:D