Már nagyon régóta nem sírtam és nem szomorkodtam. Mondjuk nem is volt időm. De sajnos ennek is eljött az ideje...:(( ki kell sírja az ember magát, h ha ugy érzi h megkönnyebbül. Ma este azért sírok, mert összevesztem az 1k legjobb barátnőmmel, aki megváltozott. Még sem kérdezi, h h vagyok? vagy egyáltalán, h élek e? Ma pedig az volt a baj, h nem csináltam azt amit szeretett volna, pontosabban szerettek volna a barátjával. hát sajnálom nem tehetek mindenki kedvére, hisz ő sem jár az én kedvemben, sőt nem érdekli az, h mi van velem. Ha esetleg kórházba kerülnék akko biztosan érdekelné, de most nem:(( Tudjátok milyen az amikor szükséged volna vlkire és az a személy neked hátat fordít? hát ha lehet akko inkább ne tapasztaljátok meg, mert iszonyatul fáj. A másik dolog, h 1pár emberke úgy viselkedik velem, mintha nem is léteznék.Levegő vagyok. A barátaim kezdenek hátat forditani nekem. Volt pár vitám az utóbbi héten. Ez így nem jó. Nem akarok emiatt magamba zárkózni. Most már túl sok mindent nyomok el magamban és túl sok mindenről nem veszek tudomást, pedig pár dolgot jo volna megbeszélni és jó volna tudni ezeknek az okát.Nem értem mi van?Miért történik mindez?

   Úgy érzem, mintha a múlt kezdene újból megismétlődni, nah persze kicsit másképp és más emberek is közrejátszanak ebben, de az alaptörténet a régi. Hazudozások, titkolózások=> nem bízik bennünk, akiket régóta ismer. Egy ember, aki már nem a régi, aki új arcot öltött egy új emberrel.

   Újra elkezdődött a suli. Minden napom tiszta zsúfolt, és minden áldott nap hulla fáradt vok. Nincs elég energiám a sulihoz, s nincs kedvem suliba járni. Ez a tavaszi fáradság...Nah de néha azért 1-2dolog lelket önt belém és energiát. Újabb és újabb udvarlóim vannak:D ettől mindig felvidulok, mert ienkor oan vonzónak érzem magam, és szeretem h futnak utánam:D:D:D De most nem kell nekem senki, s amúgy nem is férne bele az időmbe. De azért jól esik, h vannak olyan személyek akiknek bejövök, s akik 1csomot bókolnak nekem:D Nah most csak ennyi...:)