Ma este voltam először a központon, úgy h nem Lórival mentem le. Természetesen ő is ott volt abba a bárba ahova mentünk. Egész este levegőnek néztem. És tudjatok meg, h nagyon jól esett. Érezze azt amit én. Láttam, h mindig menekült előlem, tartotta a jó pár méter távolságot. Ezek ellenére nagyon jól éreztem magam:D Pár ismerőssel, barátokkal voltam és sokat fáradtunk. Ebből is látszik, h nem függök tőle és soha nem is fogok. Nem volt mersze odajönni, s nem merte megmondani, h hibás. Még bocsánatot sem kért...ez pofátlanság, és ebből az derül ki, h naon gyáva...hát komolyan sajnálom, mert azért jó volna tudni, h mi is van. De ha nem hát nem. Engem már naon nem érdekel:D Jól vagyok így ahogy vagyok.:D:D:D:D:D naon happy:D;)

   Oh, édes Istenem mit vétettem h ezt érdemlem? Nagyon nagy teher van most a lelkemen, soha nem éreztem ennyire rosszul magam.Nagyon nyomaszt most ez az egész Lóris dolog. Hibásnak érzem magam, és igen az vagyok:(( magam ellen fordítottam mindenkit, pedig most nagy szükségem lenne a barátokra, a családomra a testvéremre, egyszóval mindenkire szükségem van most. elakarok tűnni a világból, nem kapok levegőt, megfolyt ez a teher, megöl, nem bírom:(( segítség!!! Valami nagyon nem ok bennem, alig látok, alig tudok sírni, szédülök...mi van velem? mitől van ez? mintha nem én volnék, komolyan nem érzem jól magam...zsibbadnak a karjaim...úgy érzem megbolondulok...mi van velem? megátkoztak?...

  Ez történt pár órával ezelőtt.Egyre rosszabbul voltam, szinte mar az ájulás környékezett, alig tudtam állni a lábaimon, átmentem mamámhoz, aki nagyon megijedt amikor meglátott.Szegény azt se tudta mit csináljon, rá pár percre jöttek a szüleim, akik elvittek az orvoshoz.Nem akartam menni, mert tudtam, h mi bajom van...nagy volt a lelki terhem. Nah de az orvos azt mondta, h fáradt vagyok és túlhajszolom magam, próbáljak meg felállítani egy rendszert és ne próbáljak meg mindenből tokéletes lenni.Ez egy bizonyos szempontból jó, de másrészt nem jó. Elküldött kivizsgálásra és nőgyógyászhoz...nah hát ez eléggé meglepett engem...nem akarok menni:( Tudom, h csak jót akarnak nekem, de nem akarok menni akkor se:(( Érzem, h lelkileg és testileg is nagyon ki vagyok fáradva, és azt is érzem, h a rám nehezedő gondokat, dolgokat egyre nehezebben tudom elviselni. A figyelmem, a türelmem hanyatlott az utóbbi időbe, vlhgy nem akartam ezt észrevenni ezt is elnyomtam magamban. Pedig ez nem jó, most még azon is gondolkozom, h elmegyek az iskola pszichológushoz, hátha ő tud nekem segíteni, h lelkileg újra megerősödjek és újra olyan könnyedén tudjam megoldani a felmerülő problémáimat. Próbáltam elmondani a problémáim pár embernek, de közülük vlki azt mondta, h te már megint a problémáiddal jössz, te már megint panaszkodsz...ez nagy lelki csapás volt nekem, h én télleg ennyire unalmas vagyok és ennyire panaszkodó típus????...és igen, ilyen vagyok, ilyen lettem:( ez eléggé elszomorító:( Nos hát arra a következtetésre jutottam, h nem fogok panaszkodni, s elmegyek a pszichológushoz...hátha a szüleim megértik ezt, és remélem mellettem állnak. Nem akarok megbolondulni, mert ha így folytatom tovább, akko előbb utóbb depressziós leszek, és én nem akarok az lenni! Lehet, h külsőleg ez nem látszik, de sajnos ez a valóság és igazság. Most össze kell szedjem magam, szakítok Lórival és a barátaimra meg a körülöttem levő emberekre fogok összpontosítani, nagy szükségem lesz rajuk.vlhgy most a pasikat egy kicsit hanyagolom...jobb lesz így, amíg jura összeszedem magam és újra tálra állok...újra a régi Enci akarok lenni!

  Nem gondoltam volna, h ilyen dús napom lesz. Eléggé furcsa hétfő volt, és nem volt annyira kellemes...de erre rákellet jönnöm és el kell fogadnom, h ez van.De erős vagyok és kifogok lábalni ebből az egészből.:)